Május 9., csütörtök késő délutáni órákban a bejelentés futótűzként terjedt el a médiumokban és a közösségi platformokon egyaránt.

A kézműves sör világának két legjelentősebb ikonja, Jim Koch és Sam Calagione bejelentette, hogy a megfelelő cégek, A Boston Beer Company , gyártója Sam Adams , és Dogfish Head Sörfőzde , végleges egyesülési megállapodást írt alá, amely a két társaságot egy amerikai tulajdonú platform alá vonja össze.

Helyezze ide a zihálást.

Úgy van. A világ két legismertebb kézműves sörmárkája, Samuel Adams és Dogfish Head ma már egy és ugyanaz.

Ennek az írónak az egyezmény hatálya csak a Disney-Star Wars szövetség után áll - és igen, ezt a szót szándékosan használom.

De sokak számára nagy gond, és különféle okokból, mind jóból, mind rosszból.

Bár a társaság megőrzi önálló kézműves sörfőzde státuszát, ahogy azt a Sörfőzők Egyesülete , mindenképpen felveti a szemöldökét, hogy mit fog ez pontosan jelenteni, nemcsak ezeknek a márkáknak és sörfőzdéknek, hanem a kézműves söripar egészének is.

Változik a minőség? Mi a helyzet a bevált kedvencek kínálatával? Hogyan érheti el ez a személyzetet és a személyzetet? Megváltoztatja a rendelkezésre állást és az árképzést? És milyen hatással lesz ez más független sörfőzőkre és az amerikai kézműves-sör piacra?

Egyesek azt hangoztatják, hogy ez a vég kezdete, de javasoljuk, hogy ez csak a kezdet vége.

Bár minden eddiginél több amerikai kézműves sörfőzde van, nagyobb a zűrzavar abban is, hogy mi minősül valóban kézműves sörnek.

Más vállalati fúziók és felvásárlások, valamint a megkérdőjelezhető promóciós taktikák elvesztették a fogyasztókat a habok tengerében, keresve valamilyen formájú átláthatóságot és valóságosságot a sörükben, ami gyakran csak a helyi kis tételű sörfőzdében található meg.

A kézműves szegmensben elért nyereség jelentősen lelassult, és itt az ideje, hogy az ipar a következő létfázisába fejlődjön, hogy valóban állást foglaljon a nagyobb vállalatokkal szemben, amelyek a sör értékesítési és terjesztési csatornáinak mintegy 80% -át ellenőrzik.

Sokkal több forog kockán, mint csak maga az ügylet, amelynek értéke körülbelül 300 millió dollár.

Hogy kissé tisztázzuk a dolgokat, a nagy bejelentés után reggel leültünk Calagione és Koch társaságába, hogy soványan megvizsgáljuk, mit jelent számukra és az amerikai sörivók számára egy szuper kézműves vállalat ez a Voltron-jellegű formációja.

Néhány sör fölött természetesen ezt mondták.

Fotó a Boston Beer Company és a Dogfish Head jóvoltából

Szóval srácok… Mi van? [nevetés] Komolyan, ez hatalmas. Mondd, hogy jött létre ez az egész?

Sam Calagione: Nos, azt mondanám, hogy 20 év körüli évek óta ismerjük egymást. Egy jó darabig együtt dolgoztunk a Sörfőzők Egyesületének igazgatóságában, mi, tudod, a Capitolium együtt töltötte össze, megismertük egymást, amikor az indie kézműves sörfőzők adómentességén dolgoztunk, és akkor azt gondolom, hogy kb. évekkel ezelőtt együtt dolgoztunk egy sör mellett, amely valóban még jobban megismerte egymást. És akkor nemrégiben sört ittunk a februári Extreme Beer Fest-en, és ez a fajta helyzet felerősödött.

Ez év februárja vagy tavaly?

Jim Koch: Idén.

Idén! Szóval ezt gyorsan megfordította?

Sam: Volt néhány beszélgetésünk a múlt év végén, például, talán meg kellene vizsgálnunk valamit, de valóban a földön ülve sörtük egymás sörét, és néztük, mennyire kiegészítik egymást, és hogy egyikük sem tartozik pontosan ugyanabba a kategóriába ...

Jim: Ez alapvetően igaz. Nagyon gyorsan történt, mert könnyű volt. Úgy értem, évtizedek óta ismerjük egymást, rengeteg fontos dolgon dolgoztunk együtt számunkra, ugyanazok a szenvedélyek osztoznak a független kézműves sör iránt, és ez mindent megkönnyített.

Tehát ugyanazok a célok, ugyanazok az irányelvek. Mi változik?

Jim: Igen, ugyanazok a kultúrák, ugyanazok a vezetési stílusok. Mindketten elég gagyi menedzserek vagyunk, de remek csapataink vannak, és megpróbálunk jó vezetők lenni, ha nem vagyunk jó menedzserek. És az évek során Sam sok munkatársát is ismertem. És Sam és Mariah [a Dogfish head társalapítója] formában vannak.

Sam: Vannak olyan emberek a Boston Beer-nél, akik korábban a Dogfishnél voltak, akik nagyon izgatottak, mert szeretik mindkét kultúrát. Ahogy a sörfőzőjük, Massachusettsben volt Bob, a mi sörfőzőnk volt, és most ő a mi kollektív sörfőzőnk, Bob!

Mindenki Bob sörfőzője!

Sam: Ő az, és alig várom, hogy átöleljem vele hétfőn, mert Jim és Dave [Burwick], a [Boston Beer Company] vezérigazgatója, [és] az egyik vezető, akit Jim megemlített, aki valóban felgyorsította ezt az üzletet, és kemény munkát végzett a transznacionális oldalon való vezetésért, ezért én, Dave és Jim lemegyünk, hogy ma este Delaware-ben tűzparti beszélgetést folytassunk munkatársainkkal.

Aztán vasárnap Mariah és én felmegyünk [Massachusetts-be], és hétfőn Bostonban lógunk munkatársainkkal. De azt kérdezte, mi változik…

Igen, az üzleti megállapodás az, ami, de ami engem és azt gondolom, hogy sok ember igazán érdekli, ez mit jelent számukra és hogyan hat rájuk. Szóval, mit jelent ez számukra?

Jim: Először is, ez azt jelenti, hogy könnyebben megtalálják kedvenc Dogfish Head sörüket, mert nagyobb értékesítési erővel rendelkezünk, így segíthetünk a Dogfish Headnek olyan helyekre kerülni, ahol most nincsenek, de ahol vannak Dogfish Fejfogyasztók, akik csak nem kaphatnak Dogfish Head-et.

Tehát ezt megtehetjük értük. Ez egy előny. Azt hiszem, lesznek némi szinergiák a főzésben, mert mindegyikünk rendelkezik újított technológiákkal, olyan főzési gyakorlatokkal, amelyeket emeltünk, és tudom, hogy tudnak olyan dolgokat, amelyeket nem ismerünk.

Tehát jobb terjesztés és jobb elérhetőség. Mi a helyzet az egyes márkák portfóliójában jelenleg létező sörökkel? Van valami kavarás ezzel?

Jim: Viccelsz?! Ez volt az egyik oka annak, hogy nagyon vonzott minket az erő egyesítése a Dogfish Head-szel, hogy nem volt mivel bajlódni! Nincs más dolgunk, mint a Dogfish Head sörök iránti tisztelet és csodálat, ezért idióta lennék, ha elkövetnék 300 millió dollárt, és aztán elrontanék valamit, amivel nem kell összeveszteni.

Sam: Beszéltünk a kiegészítő kultúráról, a kiegészítő portfólióról és arról, hogy hol ütközhetünk ezeken a különböző hengereken, a sörtől a lageren át az almaboron át a szeszes italig és a tonikig.

De azt mondanám, hogy kiegészítő szolgáltatások is. Mint vannak olyan sörök, amelyek soha nem hagyhatják el Delaware-t, ami fantasztikus, mert ez azt jelenti, hogy a munkahelyek soha nem hagyják el Delaware-t, mint a folyamatosan ugráló sörök.

De egy olyan sör, mint a Kissé Mighty, amely nyolcszorosára növekszik, mint amilyet a költségvetésünkbe szántunk,… egy olyan sör, amelyhez nincs szükség folyamatos ugrógépre, így talán egyszer be lehet menni valamelyik másik létesítményünkbe, és talán valamikor elvihetjük a Boston Lager-t és csináld a folyamatosan ugráló lager változatát a [Delaware] létesítményeinkben.

Ezek azok a dolgok, amelyekről csak korai vitákat folytatunk.

Fotó a Boston Beer Company és a Dogfish Head jóvoltából

A kézműves söripar olyan oszlopaihoz, mint amilyen ketten vagytok, mit gondol, mit jelent ez az egyesülés a kézműves vagy független söripar előrelépésének nagyobb képe szempontjából?

Jim: Reméljük, hogy ez megerősíti és javítja az indie kézműves sörök jövőjét. Sam és én folyamatosan és nagyon hangosan híveink vagyunk egy független kézműves sörfőző különlegességének, amikor Sam nagy elmondása szerint a nagy vállalati sörfőzők megpróbálják megragadni a mojónkat. Reméljük, hogy ez a kombináció példát vagy magas színvonalat mutat az átláthatóság érdekében, mert mindketten elköteleztük magunkat, hogy nem fogjuk elrejteni a Boston Beer Company-val való társulást. Szeretnénk, ha a fogyasztók tudnák, ki készíti a sörüket, Sam és én is büszkék vagyunk mindkét társaságunkra, ezért a Dogfish Head sörön ott lesz a Boston Beer Company neve, ahol megadhatja, hogy ki készíti. Szeretnénk, ha az átláthatóság az iparági normává válna.

Sam: Az egyetlen dolog, amit ehhez hozzáfűzök, az az, hogy tudjuk, hogy az egyik első lehetőség, amellyel közösen kell foglalkoznunk, a terjesztési lábnyomunk jobb összehangolása. A sörök körülbelül fele már ugyanabban a hálózatban van, de ez azt jelenti, hogy azt gondoljuk, hogy teljes összhangot szeretnénk elérni mindenhol, ahol Amerikában van értelme.

Ez egyúttal érdekes pillanat lesz cégünk számára, hogy kapcsolatba lépjen az ország egész területén működő független forgalmazói hálózattal, mert mindannyian tudjuk, hogy a sör általában lapos Amerikában. És félelmetes, hogy izgalom van a kóstoló terem sörfőzde frontján. Mindkettőnknek van „kóstolós sörfőzdéje”, ahol kapcsolatba léphetünk vásárlóinkkal és márkánkat nagyon intim, emberi léptékben terjeszthetjük. De mindkét vállalatunk számára értékesítésünk 99% -a háromlépcsős rendszeren megy keresztül, és azt szeretnénk, hogy ez pozitív tapasztalat legyen az ország egész területén működő forgalmazókkal való együttműködésben, hogy márkáink igazodhassanak oda, ahol van értelme, mert háromszintű rendszer, őszintén szólva, bizonyos fokig ostrom alatt áll a sör miatt. A sör nem növekszik.

Nagyrészt azok a nemzetközi szereplők, akiknek a piaci részesedése a legtöbb, Amerikában nem fektetnek be márkás sörbe olyan mértékben, hogy tudják, a sörök az első és az üzletemberek a második. Mindannyian élünk az amerikai kézműves sör közösség vibráltságával, és ezért reméljük, hogy a forgalmazók azt mondják, hogy ezt meg kell küzdenünk, mert portfóliónkban erős, közepes méretű sörfőzdékre van szükségünk, amelyek amerikai székhelyűek, nem csak külföldiek, nemzetközi vállalatok, amelyek olyan söröket gyártanak, amelyeket úgy forgalmaznak, mintha kis amerikai sörfőzdék lennének.

Számomra ez a legérdekesebb erőssége ennek a darabnak. A sör annyira hiperlokálissá vált, úgy vélem, főként az ilyen típusú vállalatok és az elosztócsatornákat és az üzlethelyiségeket uraló sörök áradásának eredményeként. Csak, hogy egy kis összefüggést adjak, együtt, mit képviselnek most srácok a nagyobb söriparban?

Jim: Körülbelül 2%.

Sam: Mindannyian, együttesen, az indie / kézműves sörfőzdék, a piac kevesebb mint 14% -ával rendelkezünk. Bármennyire is mindenütt jelen van, mint a kézműves sör, még mindig Davids állunk szemben néhány igazán négyes, nagy szamár góliáttal.

Tehát megpróbálva valódi, fenntartható módon eljuttatni az autentikus indie sört az emberekhez. Szeretem. Van valami bepillantás néhány izgalmas ötletre a sörökről?

Jim: Megpróbáljuk kitalálni, mi lesz az első együttműködésünk. Két órája kezdtünk beszélni róla ...

Ezt egy pillanatig sem hiszem.

Jim: Nem, ez igaz!

Sam: Tényleg az!

Jim: A kocsiban, idefelé menet egy sör mellett. De tudod, hogy erről még semmit sem tudunk mondani.

Nektek, még néhány trükköt kell tartanunk az ujjaiban, azt hiszem. Nos, sok szerencsét az ötleteléshez, és mindannyian szívesen látjuk, mi következik most ketten. Egészségére!