Októberben a PBS bemutatja Ken Burns és Lynn Novick háromrészes, tiltás című dokumentumfilmjét. A film az összetett társadalmi és politikai események részletes és lenyűgöző feltárása, amelyek 1920-ban a 18. módosítás elfogadásához vezettek, és az erőszakos bűncselekmények és az általános képmutatás korszakát indították el. Burns beszélt a Wine Enthusiastral a tiltás politikánkra, igazságszolgáltatási rendszerünkre és legbensőségesebb kapcsolatainkra gyakorolt ​​hatásáról.

BOR ENTUSZIÁT: Mi váltotta ki az érdeklődését a projekt iránt?
KEN BURNS: Nem rakétatudomány, mindig csak egy jó történet vonzza. Ez nem csak egy, hanem több ezer jó történet. Veszünk egy témát, és megpróbáljuk a lehető legjobban lefedni. New Hampshire-ben élek, ahol juharszirupot készítünk. 40 liter nedv szükséges egy liter szirup elkészítéséhez. Ez körülbelül ugyanolyan arányban van egy dokumentumfilm forgatásával.

MI: A három részt „A részegek nemzete”, „A gonosztevők nemzete” és a „Képmutatók nemzete” címmel viseli. Az első epizódot pedig Mark Twain idézetével kezdi: „Semmi sem igényel olyan átalakítást, mint mások szokásai. A fanatikusok ezt soha nem fogják megtanulni, pedig arany betűkkel írják az égen. A tiltás az, ami értékeset csinál. ” Tisztességes feltételezni, hogy ez az elvitelre vonatkozó üzeneted?
KB: Mindezek a címek az emberek által elmondottak a filmben. Nem a mi címünk választjuk az idézeteket. A film első pillanataitól az utolsó pillanatokig megmutatjuk az alkohol emberi költségét. Nem kell nyilakat mutatni rá - ezek fenomenális történetek. Túl gyakran hajlamosak vagyunk felületesen szemlélni bármelyik korszakot. A tiltás maffiózókat, gépfegyvereket, flappelőket hoz fel, de a rendkívül érdekes filmben sokkal többet kaptunk. Fontos volt megtalálni az úgynevezett hétköznapi embereket, akiknek saját emlékeik és emlékeik voltak, és ez megvan az ország minden tájáról.

MI: Lenyűgöző megtanulni az olyan általános kifejezések eredetét, mint a teetotaler (a 'teljes absztinencia' -ból), a bootleggers (whisky-eladók) és a scofflawok (szó szerint azok, akik gúnyolódtak a törvény mellett).
KB: Különösen érdekelt volt, hogy megismerjem a nagybetűs T-totalert, amely mérsékelt mozgalomként kezdődött, és áttétet kapott az úgynevezett „abszolút kell” néven. Teljes mértékletesség.

MI: Megmutatja, hogy a tiltás megjelenése hogyan vezetett gyorsan bűncselekményekhez, vesztegetéshez és széles körű képmutatáshoz, még a törvényhozók körében is.
KB: Azt hiszem, ez elkerülhetetlen, ha olyan helyzetben van, amikor a lakosság 10% -ának problémája van az alkohollal, és megoldást ró az egész lakosságra. Nyitottnak hagyja magát a nem kívánt következményekre. A tiltás elősegítette a törvények és a korrupció jelentős mértékű megsértését, mivel mindenki más irányba nézett.

MI: Profilozol néhány csizmadiaszt, akik úgy tűnik, egyszerűen üzletemberek voltak, nem gengszterek. A piaci igényekkel foglalkoztak. A kapitalizmus tiszta és egyszerű?
KB: A városi városokban a csizmadia volt a szervezett bűnözés tartománya, amely tilalom nélkül nem lenne. De sok ember számára ez egyszerűen üzleti lehetőség volt. A törvénysértések többsége helyi szinten történt. Az egész ország azt mondta, hogy „ez egy abszurd törvény”, ami megvetést vált ki a törvény iránt. Fontos megjegyezni, hogy ez az egyetlen alkotmánymódosítás, amely valójában korlátozta a szabadságot, és az egyetlen, amelyet hatályon kívül helyeztek.

MI : Élvez egy italt újra és újra?
KB: Apám kulturális antropológus volt, akinek szakterülete Franciaország volt, fenomenális borospincéje volt. Régebben nagy ivó voltam. Amikor a polgárháború sorozatán dolgoztam, több időre volt szükségem a napomban, és felhagytam az ivással, néhány órás munka hozzáadásával. Most is megiszom egy kis bort, egy kis pezsgőt.